Pölöskefő község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Zala megye
Kistérség: Nagykanizsai kistérség
Lakosság: 493 fő
Terület: 12.32 km²
Népsűrűség: 40,02 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 93

Fekvése

A 74-es út mentén található, Nagykanizsától északra terül el. Területe sík, helyenként dombos. A község keleti részén a Principális-csatorna húzódik végig.

Története

Első írásos említése 1354-ben történt, Pyliskefew néven. Nevét a Piliske/Pölöske (ma Szévíz) patak után kapta; melynek forrásánál épült. A falu területe a zalai apátság birtoka volt, melyet az Ördög-család használt. Az 1400-as években vár is épült a településen, ezt a XVI. század elején a Kaczor-család vette zálogbirtokba az apátságtól. A törökök többször is elpusztították a falut (1564., 1572.), a tulajdonosai pedig többször el is zálogosították. A török hódoltság korában nem néptelenedett el a falu, 17 házat írtak össze a 17. század elején. 1687-ben Kanizsa elfoglalására gyülekező zsoldoshadak újból felégették a falut, a lakosság a közeli mocsarakba menkült, ahonnan később visszatértek és újjáépítették a települést. 1848-ban már 668-an lakosú volt Pölöskefő.

Pölöskefő két önálló községből egyesült. A másik község Dusnok (Duzsnak, Duzsnok, Dusnak). A dusnok név szláv eredetű. A kereszténység elterjedésével egyre gyakoribbá vált, hogy a magánbirtokosok és az egyházak felszabadították szolgáikat azzal a kötelezettséggel, hogy a felszabadító lelki üdvéért évenkénti gyászmisékre adományokat adjanak, vagy különféle munkálatokat végezzenek. Azokat, akik e szolgálatot vállalták dusnokoknak nevezték (a szláv dusa – lélek – szóból). Dusnok nevével egy 1290-ben írt oklevélben találkozunk, amely idevaló harangozókról és torlókról (?) beszél. Az 1300-as években Dusnok a zalavári apátságnak adózott. Az 1337-es következő oklevél kápolnáról tesz említést. A község a török hódoltság idején elpusztult. Az 1760-as évektől költöztek bele új lakók és a lélekszám folyamatosan gyarapodott. 1830. december 13-án már temetőt is szenteltek fel. 1876-ban a pölöskefői templom építéséhez Duzsnak is nagymértékben hozzájárult.

A helységnévtárak tanúsága szerint a két község egyesülése 1877 és 1882 között történt meg. Az 1898 és 1912 között kötelező helységnévrendezés következtében 1908-ban lett az egyesült község új, végleges neve Pölöskefő, ez előtt a „Pölöskefő-Duzsnak” nevet használták. Az Országos Községi Törzskönyvbizottság a Zaladusnok nevet javasolta, a község a Pölöskefő-Dusnok változatot részesítette előnyben. A végső szót a megye mondta ki. A döntés úgy szólt, hogy mivel az egykor különálló két község közül Pölöskefő a népesebb, így a község nevében is ennek kell megjelennie.

A 2007-es adatok szerint a községnek 493 lakosa van.

Nevezetességei

Dr. Mező Ferenc olimpiai bajnok szülőháza.
a volt Pálffy-kúria, jelenleg faluház.
a déli falurészben, Dusnokon, a Csertán-kúria.
temetői kápolna, Dusnok
Az 1754-ben felépült, majd 1875-ben átépített Mária Magdolna tiszteletére emelt római katolikus templom.
I. és II. világháborús emlékmű a templomkertben.

Pölöskefő napjainkban

Elöregedő település. A falu lakossága csökken. A munkanélküliek aránya magas, jellemző az elvándorlás. Helyi munkalehetőség nincs. Kevés a helyi iparos, vállalkozó, a lakosok a közeli Nagykanizsára vagy Zalaegerszegre járnak be dolgozni.

Források

Pölöskefői Historia Domus
Zalaszentbalázsi Historia Domus
ZALAI MILLENNIUM 36., Helységnévadás a századfordulón

Következő községek

További községek